Kutyákkal szabadon

Tegnap reggel kapott a két kutyus egy-egy nagy velős csontot! Bellus természetesen kirohant vele a kertbe, a kicsi pedig először szépen a helyére vitte ott rágta, majd később behozta és szőnyegen elfekve rágcsálta a maradványt. Később bejött Bellus is és odafeküdt Lisa mellé és igencsak azt láttam rajta, hogy vágyakozik a csont után. Még sajnáltam is szegényt, hogy ilyen hamar megette a saját csontoskáját és most csak nézi a kicsit, hogy az rágcsálja.

Ma reggel mikor felébredtem és kimentem hát nagy meglepetésben volt részem! Bellusom ásott egy nagy lyukat és bizony ebben volt a tegnapi csontja elásva! Szépen komotósan rágta a kertben hátul a szép nagy csontját! (meglepődtem, mert tegnap semmi nyomát nem láttam kertásásnak, nagyon ügyesen álcázta, szépen betemette, észre sem lehetett venni, csak ma miután ott hagyta a nagy lyukat)

Később kiment hozzá a kicsi is és mellé feküdt elég közelre és bizony ma ő nézte a csontot vágyakozva! De miután Bellusom nem egy irigy fajta, miután már jól lerágta a csontot átadta a kicsinek.

Sajnos múlt héten pár napra be kellett mennem a kórházba, fájó szivvel hagytam itt a kutyikat. Nagyon hiányoztak. A párom rendszeresen beszámolt a dolgaikról és küldte az mms-ket, hogy milyen új vagy épp régi dolgokat csinálnak. Mikor hazajöttünk (szombaton) kiszálltam az autóból az utcán, hát bizony Bellusom nem ismert meg először, olyan vad mérges ugatásba kezdett, hogy már majdnem meg is ijedtem tőle. Aztán odaszóltam neki, hogy Bellus most mi a baj, na akkor ismert meg: hát majdnem átugrott a keritésen örömében! Alig birtam lejönni a lépcsőn, a kutya  a nyakamba, pedig nem szokott ugrálni, sőt a lépcső alján szokott megvárni, mert arra tanitottam, hogy nyugodtan le tudjak jönni a meredek lépcsőn, nehogy leessünk. Most nem lehetett leküldeni, egyszerűen annyira örült, hogy szinte nem hallotta amit mondtunk neki. Egész délután nem lehetett mellőlem elküldeni, mindenhová követett és mindig ott ült mellettem! A kicsinek nem is hiányoztam annyira, ő üdvözölt és már ment is tovább. A kertből az összes kincset odahordta nekünk. Volt még előző estéről maradék velőscsont, persze két darab amit fekve mellettem váltva rágtak.

A kicsinek befejeződött a szőrváltása, gyönyörű fényes és sokkal sötétebb lett (biztos azért, mert ahonnan hoztuk ott nem igazán kapta meg a neki megfelelő ételt, vitamint), Belluskámnak még a hátsó combján csomókba hullik még mindig, úgyhogy mindennap jól ki kell kefélni, amit nagyon imád! Tegnap még a hasán is meg kellett kefélni, úgy forgott nekem, mutatta hol keféljem!

Ebben a "kutya" melegben csak a Dunában lehet kibirni!

Jókat úszunk a Dunában!

Imádjuk a vizet.

Hozom már azt a botot!

Én is jövök!

A hétvégén már meleg jó idő volt. Ki is mentünk a kutyákkal a Dunához egy kicsit úszni. Annyira imádják a vizet, hogy nagy örömmel vették amikor a nyakörv rájuk került.

A Bellusom mindent megtanít a kicsinek, a kicsi Lisa pedig úgy "majmolja" a nagyot, mintha az mindig csak jót csinálna.

Nagyon jót fürödtek, de a kicsi orra olyan jó szimatú, hogy a vizből kiszúrta, hogy tőlünk kb. 10 méterre valami állat van a vizben! Oda is úszott, mi pedig mentünk megnézni, hát egy cickányt talált!

Teljesen felkavarták a Duna vizét! Élvezték, mikor a hajó elment és nagy hullámokat csapott! Bellus minden hullámot el akart kapni!

Vasárnap vendégeink voltak, amit Bellus nem igazán nézett jó szemmel. Amúgy is minek zavarják meg a mi családi életünket? Ráadásul a bográcsban is isteni illatok terjengenek, amit őrizni kell, nehogy valaki megegye.

Bellus kicsit figyelmeztette a vendégeket, egy -egy megcsipéssel, hogy nem azt csinálnak ám amit ők akarnak, hanem amit ő enged. Ez eddig nem volt jellemző viselkedés, igy én kicsit meg is ijedtem és megkérdeztem egy szakembert, hogy  mi történhetett a kutyámmal. Meg is kaptam hamar a választ: a kutya most vált ivaréretté és a saját területén csak őrző-védő "munkát" végez. Ha nem szeretném kinevelni belőle ezt az őrző-védő munkát, akkor ilyenkor jobb ha bezárom, vagy épp megkötöm a kutyámat.

A megkötésnek én nem vagyok hive, de nem szeretném ha elvesztené a már kialakult őrző-védő "munkát", hiszen olyan helyen lakunk ahol talán biztonságosabb ha ilyen kutya van a háznál. Egyik oldalunkon a duna, másik oldalunkon pedig a mező. Igy könnyen bejuthatnának a tolvajok akár a duna felől is (volt is már rá példa). Viszont igy a Bellustól biztos, hogy nem fog senki bejönni, mert ő bizony ide idegent nem enged be, még a jelenlétünknél is jelzi az idegennel, hogy ő bizony csak megtürt személy - miután a gazda beengedte, de ha olyan mozdulatot tesz, vagy olyan hangot üt meg ami neki nem tettszik akkor bizony annak rossz vége lesz. Úgyhogy eldöntöttük a párommal, hogy a kertből lekerítünk nekik egy nagyobb részt, ahová ilyenkor biztonságosan be tudjuk őket zárni, igy védjük a vendéget és talán igy megmarad benne az ösztön is!

Játszunk egymással, akár egy bottal is!

A hűvösön pihenek a megszerzett bottal együtt!

Eddig minden esetben ketten vittük ki a két kutyát sétálni, vagy a dunapartra. Gondoltam meg kell szoktatnom őket, hogy én egyedül viszem ki kettőjüket. Hát tegnapelőtt szépen elkezdtem velük a gyakorlást. Már gondok jelentkeztek a nyakörv felhelyezésénél is, mivel a kicsi nem igazán szereti, Bellus pedig már ment volna kifelé. Nagy nehezen megoldottam és szépen kiültek a kapunk elé, mig én bezártam a kaput. Nem is volt gond a Bellus szépen ment, a kicsi pedig követte a példáját. Aztán már jó utat tettünk meg, mikor egy a keritésen belül nagyon mérgesen ugató kutya miatt a Bellus úgy gondolta nem hagyhatja ezt szó nélkül és bizony megindult felé. Természetesen én rögtön rászóltam és húztam egyet a pórázon ami meg is tette a hatást. Visszajött mellém és szépen leült, de ekkor a kicsi kezdett el mérgesen visszaugatni a keritésen belül lévő kutyának, ami miatt Belluska ismételten mérges lett, de miután én leültettem nem mozdult el. Megvártam mig megnyugszanak és utánna indultunk tovább. Szépen lassan de meg fogják szokni ezt is. Azóta minden nap kiviszem őket sétálni és napról napra szebben mennek egymás mellett. Fog ez menni!

Új esti programja van Bellusunknak!

A szomszéd a labrador és egy keverék kiskutyájával minden este labdázik, természetesen a mi Bellusunk örömére. Bellus a keritésen le- föl rohangál, mintha ő is labdázna, ilyenkor semmivel nem lehet elhivni, mintha teljesen süket lenne! Ha a szomszéd nem gyorsan dobja a labdát, akkor átszól neki mintha azt mondaná - dobd már el!

A vacsora időt ezért későbbre kellett helyeznünk, ne legyen gond a teli hassal történő rohangálással.

A héten esős idő volt, ráadásul a kert végében ott a kisduna, ami igy szaladgálásnál azt jelenti, hogy bele a vizbe, majd ki a partra a sárba! Hát én még ilyen koszosan, sárosan nem láttam a kutyámat. De nem csak a nagy, már a kicsi is csinálja és ő is tiszta sár volt!

Úgyhogy elmondhatom, hogy nekem az kutyám saját magának tart edzést minden este!

Mióta idekerült a kisvizsla, Bellus nehezen érti meg, miért kap ő még annyirszor enni?

Igy, hogy ne legyen vita minden egyes etetés alkalmával kap a Bellus is egy marék száraztápot, amit természetesen azonnal felfal. (Pedig amig  4 hónapig egyedül volt, igencsak nem izlett a száraztáp, volt hogy napokig meg sem ette)

Na a párom figyelmeztetett, hogy nehogy elhizlaljam Belluskát, mert akkor aztán jól kinézünk! Úgyhogy igy az esti főmenüjét csökkenteni kellett. Mikor idekerült a kicsi, annyira ki volt éhezve szegény, hogy még háromszor kellett neki adni, de aztán magától elhagyta a déli etetést, igy könnyebb már a Bellussal is, hiszen csak reggel van már csak a plussz etetés!

Hiába figyelmetlenségünknek majdnem komoly következménye lett!

Párom hazaérve kipakolta a kocsiból a kutyáknak bevásárolt 20 kiló csirkemell - csirkefarhát csomagot. Nem is volt gond addig, amig a kicsi túl közel nem merészkedett a Bellus által kiszemelt zacskóhoz. Hű akkor aztán volt visitás, annyira sikerült a kicsit rendre utasitania, hogy megharapta a kicsi fülét, illetve átharapta! Úgyhogy gondolkodtunk is, hogy vegyünk e a fülébe fülbevalót!

Szegénykémet nagyon sajnáltuk, lefertőtlenitettük a fülét, ő meg ki sem mozdult egy napig a kosarából.

Természetesen Bellus kikapott azonnal, mert ilyen módon nem élhet vissza az erejével. Tudta is, hogy bűnös, látszott rajta. Végül bocsánatot kért a kicsitől oda ment hozzá a kosárhoz és elkezdte nyalogatni a megharapott fülecskéjét. És a kicsi türte, engedte és megbocsájtott neki. Úgyhogy azóta ismét nagy a szeretet csak a  gazdik figyelnek jobban, ne lehessen ezentúl hasonló probléma közöttük.

Mikor megérkezett a kiskutyus, szépen kivittük az autóhoz az ordast, hogy ott ismerje meg a kiskutyát, ne pedig rögtön a saját területén. Nem is volt gond addig amig be nem értünk a kiskutyával a házhoz. De már tudom én rontottam el a dolgot, mert a kiskutyát ölbe hoztam be és ez bizony ingerelte az én kis okos ordasomat! Miután láttuk kicsit veszélyes a helyzet a kiskutyunak szépen óvatosan szoktattuk őket össze!

Sikerrel jártunk! Másnap reggel már nem volt probléma közöttük, de még nagyon figyeltünk rájuk, egy pillanatra sem vesztettük őket szem elől. Fontos volt az ordasnak, hogy továbbra is ő legyen a középpont, nem érhettünk hozzá a kicsihez az ő jelenlétében, de délutánra ez is szépen elmaradt.