Decemberben 13 és fél év után elvesztettem magyarvizslámat. Nagyon nehezen viseltem, bár aranyos és kedves másik kutyusunk egy ordas németjuhász (2 éves) próbált vigasztalni. Az ordas másfél évvel ezelőtt került hozzánk egy elég rossz helyről mentettük ki, szerencsére. Azóta borzasztó hálás és hűséges, és talán ami a legfontosabb boldog! És hétvégén jött a meglepetés, kaptam egy ugyancsak rossz helyről elhozott picike vizslakölyköt, akiről azt mondták fél éves, de olyan kis fejletlenke, hogy 4 hónaposnál nem is igazán néz ki többnek. Az ő történetüket fogom itt leirni nektek, ismerjétek meg.